Kátai Tamás dalírása volt legnagyobb hatással az én zenémre is mindvégig az elmúlt 8-10 évben, bármilyen műfajban is játszottam, mint egy átívelő hatás, konstans megmaradt valamelyest. Nagyon imádom a színes zenei palettát, amivel dolgozik, illetve hogy mennyire odateszi magát minden zenész, aki dolgozik ebben a projektben. A 12. album hasonló kísérletezéseket hoz a dalírásban, mint a Geometria, viszont helyenként az eddigi legsúlyosabb témái hallhatóak, kifejezetten dallamos minden része az albumnak mindezek ellenére. Ad némi kórképet is erről az országról, hogy Tamás a Vasgyárral ezúttal írt olyan dalt, ami egy face-on anti-autoriter dal, nem pusztán escapism.
Feloszlott a Black Midi, épp siratja mindenki, aztán Geordie kiadja az év fúziós jazz lemezét. Black Midire hangzásban inkább csak az első dal hasonlít, a harmadik dal már kifejezetten latin rock, hihetetlen színes a paletta, az album narratívája pedig egy kifejezetten nyugtalanító betekintést enged egy tébolyult PUA elméjébe.
Peggy produceri munkája egyre csak frissül, minden évben izgibb. Ebből a szempontból nekem ez a kedvenc albumom tőle.
A 24. másodpercben pofán vág és album végéig csak rángat a torkodnál fogva. Az év egyik legheavybb lemeze.
Elképesztően sötét, év egyik legjobb magyar metállemeze.
Instrumentálisan is többet tud mondani, mint bármelyik album. Undorító ez a világ, és hányingerem van, hogy nem először a történelemben, de ismét népirtáshoz tapsol állva a mi kormányunk is.
Elmúlt évek legpopzeneibb Xiu Xiu albuma, ez nem jelent semmit minőség szempontból. Zseniális művészek, elképesztően izgi minden, amit képesek ezek az emberek csinálni bármilyen műfaj alatt, és hatalmas hatással voltak ők is rám, főleg az elmúlt 2-3 évben.